Játszunk. Szabály, hogy nincs szabály. Agyagozunk mesével, agyagozunk zenével, készítünk tálkát lapból, csészét hurkából, tulipánt tojássémából, ékszertartó ékszerteknőst vegyes technikával. Az “öregebbek” korongra pattanva megrendszabályozzák maroknyi agyaggolyójukat és madaras bögrét vagy se füle, se farka tányért korongoznak. Aztán festegetik, karcolgatják, bemázazzák, kiégetjük, hazaviszik, senkinek sem adják, vagy épp ajándéknak kínálják.
Tovább
A rakus égetések mindig különlegesek, soha nem is lehetnek egyformák, talán ezért olyan izgalmasak.
A raku kerámia japán eredetű, mi az amerikai raku módszereit követkük inkább, azaz szerves közegben játszatjuk a mázakat.
Néhány gondolat Terebess Gábor nyomán:
“A raku – értelem szerinti fordításban –, azt jelenti: „a ráérő idő élvezete”.
A formatervezéssel ellentétben nem formát talál ki, hanem munkamódszert. Ha a rakumester megnyitja az izzó kemencét, a másodperc tört része alatt kell cselekednie, teljes azonosulásban a pillanattal. Ha megeredt a máz, nem vizsgálhatja, mit tett már, mit tegyen még – nincs múlt és nincs jövő –, nem kalandozhat el a jelentől. Nincs ideje átgondolni. A kései válasz hiába jó, mert a csésze közben kihűlt. Nem különleges effektusokat keres, hanem készen áll bármire, akár különleges, akár mindennapos. Mindenre kiterjedő teljes figyelme fogadja, ami jön, s hagyja, ami elmúlik. Teljesen és tökéletesen folyik a pillanattal, visszafordulás, előresietés, tétovázás nélkül – mint a folyó, nem helyesbít semmit. Nem a technika tökéletesítése a célja, hanem megtapasztalása. „Nem tudja, mit gondolt, amíg nem látja.”
Ahányan, annyi félék vagyunk, ám biztosan közös pont az agyaggyúrás.
Aki velünk agyagozik, önmagát valósítja meg. Nincs tematikai kötöttség, de ötlethíján senkit nem hagyunk. Van aki rögtön koronghoz ül, s szinte nem is szeretne mást kipróbálni, mások előbb ismerkednek az agyaggal, felrakással, hurkából, kinyújtott agyaglapból készítik első munkáikat, s csak később korongoznak, de van, akit annyira magával ragad a kézi formázás, hogy nem korongozik sose…(és a háttérben mindig szól valami finom zene)