A rakus égetések mindig különlegesek, soha nem is lehetnek egyformák, talán ezért olyan izgalmasak.
A raku kerámia japán eredetű, mi az amerikai raku módszereit követkük inkább, azaz szerves közegben játszatjuk a mázakat.
Néhány gondolat Terebess Gábor nyomán:
“A raku – értelem szerinti fordításban –, azt jelenti: „a ráérő idő élvezete”.
A formatervezéssel ellentétben nem formát talál ki, hanem munkamódszert. Ha a rakumester megnyitja az izzó kemencét, a másodperc tört része alatt kell cselekednie, teljes azonosulásban a pillanattal. Ha megeredt a máz, nem vizsgálhatja, mit tett már, mit tegyen még – nincs múlt és nincs jövő –, nem kalandozhat el a jelentől. Nincs ideje átgondolni. A kései válasz hiába jó, mert a csésze közben kihűlt. Nem különleges effektusokat keres, hanem készen áll bármire, akár különleges, akár mindennapos. Mindenre kiterjedő teljes figyelme fogadja, ami jön, s hagyja, ami elmúlik. Teljesen és tökéletesen folyik a pillanattal, visszafordulás, előresietés, tétovázás nélkül – mint a folyó, nem helyesbít semmit. Nem a technika tökéletesítése a célja, hanem megtapasztalása. „Nem tudja, mit gondolt, amíg nem látja.”
Tovább